Sárerdő-közeli családi háznál fogtak keresztes viperát

A keresztes vipera Szatmár megyében jellemzően inkább a domb-, és hegyvidékek erdőinek lakója, éppen ezért a Sárerdő környékén való megjelenése meglepte a szakembereket. A befogott példányt az erdőben engedték vissza a természetbe.

Vízisiklókkal gyakran találkozhatunk Szatmár megyében, viszont a viperák élőhelye nem jellemőzen ez a környék. Egy példánnyal mégis sikerült összefutni alig pár kilométerre Szatmárnémetitől, méghozzá egy Sárerdő-közeli családi ház egyik helyiségében. Az ingatlan lakói a kígyó felfedezését követően az Erdélyi Kárpát Egyesület munkatársaitól kértek segítséget, mivel tisztában voltak vele, hogy az otthonukban tanyázó állat védett fajhoz tartozik, céljuk pedig a példány visszajuttatása volt természetes környezetébe.

A helyszínre Márk-Nagy János, az EKE elnöke érkezett meg, majd sikeresen be is fogta a kígyót, amit aztán az erdőben, távol a házaktól sikeresen szabadon engedett.

Márk-Nagy János szerkesztőségünknek elmondta, nincs nagy rutinja a kígyók befogásában, viszont egy vastag, bőrből készült hegesztő kesztyűben, egy flekken-forgató fémcsipesz segítségével sikeresen végrehajtotta a feladatot.



A család már többször látott saját telkén vízisiklót, de viperával ők sem találkoztak, éppen ezért reménykedtek benne, hogy a természetvédő egyesület munkatársai nagyobb szakértelemmel hajthatják végre a kígyó eltávolítását, mint ők maguk.

Márk-Nagy Jánost meglepte ez eset, ugyanis ez EKE-sek legutóbb tavaly találtak egy viperát a Sárerdőn, de azt megelőzően 15-20 évig egyetlen példánnyal sem találkoztak ezen a környéken. „Szatmár megyében keresztes viperát főként az Avas vidéki domb- és hegyvidékeken találhatunk, de itt lenn a síkvidéken nagyon ritkán fordulnak elő. Nem is hallottam róla még korábban, hogy síkvidéken bement volna valaki udvarára vagy házába a vipera. Ugyanakkor utána érdeklődtem a magyarországi kollégáknál is, köztük van egy viperaszakértő, aki régóta foglalkozik kígyókkal. Ő mondta, hogy Szatmár-Bereg vidékén elég gyakran előfordul, hogy falusi házaknál találkoznak viperával, viszont Szatmár megyére nem jellemző, hogy sík vidéken látnánk ezt a kígyófajtát: éppen ezért is kuriózum, hogy a Sárerdő környékén találkozunk vele."

Márk-Nagy János szerint, ha más is találkozik viperával, és nem sikerül azt elkergesse, akár az EKE-seket is hívhatják segítségül, viszont semmiképpen nem szabad megfogni, sem rálépni. Ha nincs olyan helyen a kígyó, ahonnan ne tudna elmenni, meg kell próbálni elkergetni. „A szakemberek szerint a keresztes vipera harapása nem halálos, de ez igazából egészséges felnőtt emberekre érvényes. Ha egy gyereket vagy egy egészségi problémákkal küzdő felnőttet harap meg, abból gondok lehetnek. Célszerű, ha elkergetjük, amihez egy hosszab bot, de sokszor már a lábdobogás is elegendő” – fogalmazott az egyesület elnöke.

Márk-Nagy János, az Erdélyi Kárpát Egyesület elnöke

Márk-Nagy János elmondta ugyanakkor azt is, mint sok más állatfaj, úgy a vipera is az emberi terjeszkedés áldozatává válik. Az elmúlt tíz évben sok ház épült a Sárerdő környékén, így gyakorlatilag az emberek beköltöztek az állatok élőhelyére, ezért nem is meglepő, ha a szűkülő élettér miatt az állatok néha a házak környékén is megjelennek, erre nagyon jó példa a székelyföldi medvék helyzete is most Romániában.

Hozzátette, a viperát felismerni könnyű: bár több színváltozatban létezik, a szürkés-kéktől a rozsdás-barnán át, egészen feketéig, minden esetben viselik a hátukon végig húzódó cakkos mintázatot. Alakban, nagyban különböznek a vízisiklóktól, míg a siklók nyúlánkabbak, addig a keresztesvipera zömökebb, vastagabb testű fajta, hirtelen véget érő farokkal.

A vipera a tisztásokban gazdag, nem túl sűrű, nyirkosabb erdőket szereti, viszont szaporodási idejük során gyakran élőhelyet változhatnak. Ennek okán kerülhetett be a Sárerdő-közeli családi ház telkére is.